December 11-én, otthonában, családja körében születése napján köszöntötte kilencvenedik életévében Tar Lászlót Hegedűs Ágota alpolgármester, aki az ajándékok mellett átadta az ünnepeltnek a kormány és az önkormányzat által aláírt emléklapot is.

« A képtár megtekintéséhez kattintson a kisképre!

Tar László az Iparművészeti Főiskolán kezdte meg tanulmányait ahova egy évig járt, majd tehetségének köszönhetően a Magyar Képzőművészeti Főiskolára vezetett az útja, ahol szobrászatot tanult. Igaz, ezt elvégezni nem volt lehetősége, úgyhogy építésznek ment tovább – a korábban tanultakat pedig ebben a szakmában is kiválóan hasznosítani tudta. A kilencven esztendős szépkorú a Bem Iskolában tanított huszonhat évet, egészen 1964-től 1990-ig: tanítványai – akik közül van, aki a születése napján évek óta elmegy hozzá – tisztelték és szerették.

Ahogyan az ismerősök is vallják, Tar László mindenkivel megtalálta a közös hangot: azt a hangot, melyet nem különben az egyik legfontosabbnak tart. „Egyensúlyban éltem, mindenkivel meg voltam békülve, soha nem vesztem össze senkivel és örültem mindig, ha elismertek” – fogalmaz az igen szép kort megélt idős úr, akinek a legszebb emlékei közé a munkahely, a kollegák és persze a család és a barátok tartoznak. Családja két leányában, három fiúunokájában és egy fiú dédunokájában teljesedik ki.

S hogy mi a hosszú élet titka? Ha Tar Lászlóra hallgatunk – s miért ne tennénk – a szeretet és a barátság. Ezek az erények persze csak olyan ember szájából lehetnek hitelesek, aki mindig mértékletesen élt – ilyen ember ő is. Az ünnepelt minden nap sétál és állandóan tevékenykedik: ha kell a kertben dolgozik, s egészen bizonyos hogy nem telik el napja a mindennapos újságolvasás nélkül. Szeretett feleségével sokat beszélget és mondhatni mindenkivel szeretetben él. Valószínűleg ennek is köszönheti azt a szép kort, melyet most megélt, s mellyel kapcsolatban úgy fogalmazott: „Ameddig tudom, folytatom!”

Szokolai Attila