Az ember válasza az inkorrekt viselkedésre azért alakult ki, hogy támogassa a hosszú távú kooperációt. Az egyesült államokbeli Georgia State University és az Emory University közös kutatócsoportja erre a következtetésre jutott, a főemlősök tanulmányozása révén.
A korrektség egy olyan szociális ideál, amelyet nem tudunk mérni, ezért is nehéz megérteni a korrekt viselkedés evolúcióját az emberi faj esetében. A Georgia State University mellett működő Idegtudományi Intézet és Nyelvi Kutatóközpont tudósa, dr. Sarah Brosnan, az elmúlt évtizedet azzal töltötte, hogy tanulmányozta a főemlősök viselkedését az egyenlő és egyenlőtlen jutalmazás esetén.
A Science folyóiratban jelent meg a tanulmány, amelynek Brosnan mellett a társszerzője dr. Frans de Waal, az Emory University főemlős kutatója. Az sokáig ismeretlen volt a tudósok számára, hogy a korrektség miként alakult ki az embernél. A két kutató szerint a korrekt viselkedés elemei nemcsak az ember, hanem más fajok esetében is szükségszerűen léteznek.
– A korrektség érzése sok dolog alapja az emberi társadalomban, a bérkülönbségektől a nemzetközi politikáig – mondja Brosnan. – Minket az érdekelt, miért nem boldogok az emberek azzal, amijük van, akkor is, ha ez elég jó a számukra, miközben valaki másnak még több van belőle. Azt feltételezzük, hogy ez azért lényeges, mert az evolúció relatív dolog. Előfordul, hogy együttműködünk valakivel, akinek több haszna származik ebből az együttműködésből, a mi rovásunkra. Azt kezdtük el kutatni, hogy az egyenlőtlenségekre adott válaszokban van-e valami közös az ember, és más, együttműködésre képes fajok esetében.
Brosnan és de Waal a korrekt viselkedés tanulmányozását majmokon kezdték, 2003-ban. Az erről szóló tanulmány a Nature folyóiratban jelent meg, „A majmok elutasítják az egyenlőtlen járandóságot” címmel. Ebben a tanulmányban barna kapucinus majmok különböző feladatokat kaptak, majd a sikeres végrehajtás esetén megjutalmazták őket, de egyenlőtlen módon. Brosnan még kilenc különböző főemlős fajt, és embereket is vizsgált ilyen szituációkban. Azt találták, hogy a különböző fajok egyedei csak akkor reagáltak az egyenlőtlenségre, ha rendszeresen olyanokkal kooperáltak, amelyekkel/akikkel nem álltak rokoni kapcsolatban.
Ugyanakkor a partnernél kevesebb juttatásra való reagálás nem az egyetlen aspektusa a korrektségnek. A korrektség igazi próbája az, miként reagál egy főemlős vagy az ember arra, ha ő kap többet a társánál. Brosnan és de Waal hipotézise szerint az egyéneknek hajlandónak kellene lenniük arra, hogy feladják az előnyüket az egyenlő eredmények elérése érdekében, és stabilizálják az értékes, hosszú távú kapcsolataikat.
– A számunkra előnyös dolgok feladása a hosszú távú kapcsolat erősítése érdekében nemcsak a jövőről való gondolkodás képességét feltételezi, hanem önuralmat is, a nekünk járó jutalom egy részéről való lemondás miatt. Feltételezésünk szerint sok faj egyedei negatívan reagálnak arra, ha valamiből kevesebbet kapnak, mint a partnerük, ami az első lépés a korrektség evolúciójában, de csak kevés faj képes arra, hogy megtegye a második lépést, ami a korrektség igazi kialakulásához vezet – összegezte a kutatási eredményeket Sarah Brosnan.
Hirdetésfeladás
Még nincsenek hozzászólások