Rovat: Érdekes tudomány

Önök komolyan gondolják, hogy egy ember intelligenciáját azon lehet lemérni, miként tölti ki a négyzetrácsos (közkeletű nevén: kockás) papíron a hiányzó részeket?

Azt is komolyan gondolják, hogy ennek bármi köze van bármiféle tudáshoz???

A játékos IQ vetélkedőt így hirdették: „Tesztelje tudását a Népszabadsággal! Üdvözöljük a Népszabadság tudásalapú játékában.”

De mi a tudás? A magyar értelmező kéziszótár szerint: „A szerzett ismeretek összessége, rendszere.”

Értem én, hogy jó érzés a MENSA tagok közé tartozni, hiszen azt híresztelik magukról, hogy ők az emberiség legértelmesebb 2 százalékát teszik ki. De honnan lehet ezt tudni? Megmérték mind a 7 milliárd ember IQ-ját? Ez már szinte fajelmélet...

Előrebocsátom, hogy nem tudom, mennyi a saját IQ-m. Nekem talán nincs is olyan. Vagy esetleg a negatív számok tartományába esik. Soha életemben nem töltöttem ki IQ-tesztet, és elvből eztán sem fogom ezt megtenni, mivel szerintem az IQ-teszt a XX. század legnagyobb tudományos blöffje.

Az alábbiakban kifejtem az álláspontomat.

Ahhoz, hogy megmérjünk bizonyos tulajdonságokat – jelen esetben az emberek intelligenciáját – abból a célból, hogy a mérési eredményeket összehasonlítva levonjunk valamilyen következtetéseket, három feltételnek kell teljesülnie, amelyek a következők: 

1.) Definiálnunk kell a mérés tárgyát.

2.) Meg kell alkotni egy univerzális mérőeszközt.

3.) Meg kel alkotni egy mértékegységet, amely kifejezi a mérési eredményeket.

Nos, az IQ-tesztek e három feltétel egyikének sem felelnek meg. Nézzük meg pontról pontra, hogy miért nem.

1.) Az intelligenciának ma sem létezik egységes, nemzetközileg elfogadott, tudományos definíciója. Ahány tudományág foglalkozik az emberi intelligenciával – agykutatás, pszichiátria, pszichológia, pedagógia, etológia, stb. – mind másképpen definiálja azt. Az a definíció pedig, miszerint „intelligencia az, amit az intelligenciatesztek mérni tudnak” szóra sem érdemes, magára valamit is adó intelligens ember ilyet ki nem ejtene a száján. Ha tehát azt sem tudjuk pontosan, mi fán terem az intelligencia, akkor hogyan tudnánk azt megmérni?

2.) Az univerzális mérőeszköz szerepét az IQ-tesztek azért sem tölthetik be, mivel nem használhatjuk ugyanazt a tesztet bármilyen életkorú, bármilyen anyanyelvű, bármilyen kultúrájú embernél.

3.) Az IQ, mint mértékegység, végképp alkalmatlan a mérési eredmények kifejezésére. Az intelligencia ugyanis egy olyan bonyolult, sokrétű jelenség, amelynek legfeljebb bizonyos részeit mérhetjük, bizonyos korlátok között, bizonyos módszerekkel, de soha nem mondhatunk ítéletet egy ember összes intellektuális képességéről, főként nem egyetlen mérőszám, az IQ használatával.

A legnagyobb probléma az IQ-tesztekkel, hogy azok általában írásbeli tesztek, így eleve alkalmatlanok az írástudatlanok intelligenciájának mérésére, pedig néhány milliárd analfabéta még ma is él a Földön.

Ráadásul még az írástudók körében is alkalmatlanok az olyan tulajdonságok mérésére, amelyek magától értetődően részei ugyan az intelligenciának, de kívül esnek az írásbeliségen, mint például a zenei tehetség, a mozgásintelligencia, a beszédintelligencia, a kézügyesség, stb. Tudom, erre az a sztereotip válasz, hogy ezek nem tartoznak az intelligencia fogalmába. Miért is nem???

További probléma, hogy az IQ-tesztek megalkotói összekevernek különböző dolgokat, mint az iskolázottság, a műveltség, az intelligencia, a lexikai tudás, a matematikai logika. (A Népszabadság játékban szinte kizárólag ez utóbbi szerepelt.) Ezeknek lehetnek ugyan közös halmazaik, de egymástól függetlenül is létezhetnek.

Elismerem, hogy a különböző emberek intelligenciája is különböző. Egy gyengeelméjű ember és egy Nobel-díjas atomfizikus intelligenciája között akár több ezerszeres is lehet a különbség. De kétlem, hogy az intelligenciát valaha is komplex módon mérni tudjuk.

Az Élet és Irodalom február 27-i számában olvasható egy interjú, amelyben a világhírű magyar származású tudós, a Svédországban élő Georg Klein, a Karolinska Intézet volt tanszékvezetője, az orvosi Nobel-díjat odaítélő bizottság egykori tagja a következőt mondta: „A Nobel-díjasok között akadnak határozottan buta emberek is.”

Néhány évtizeddel ezelőtt az intelligenciateszteket széles körben alkalmazták, főleg az Egyesült Államokban, az álláskeresők vizsgálatára. Manapság személyiségi jogi okokból óvakodnak ettől, de más címen már nálunk is kezdik visszacsempészni ezeket. A minap értesültem arról, hogy egy iskolaérettségi vizsgálatnak álcázott intelligenciateszt alkalmával a következő kérdést tették fel egy hatéves(!) gyereknek: Mit csinál a hatóság embere a hatósági húsboltban?

Szerintem ennél kisebb bűnökért is kiszabtak már letöltendő szabadságvesztést, gyermekzaklatás címén…

Arra azért kíváncsi lennék, hogy a MENSA bármely tagja mire menne a kivételes intelligenciájával, ha egy szál magában kitennék őt az Amazonas esőerdejébe vagy a Szaharába, távol minden civilizációtól.

Az írástudatlan yanomami indiánok és a beduinok mindenesetre már kiállták ezt a próbát.

Czinege Imre

újságíró