A virágmintás krémszínű, elegáns nyári ruhát viselő Etédi Ferencné ruganyos lépteivel, meglepően sima arcbőrével, élénk figyelmével és fantasztikus memóriájával, harminc esztendőt könnyedén letagadhatna a korából.

Olyannyira így van ez, hogy a miniszterelnök és a polgármester köszöntő emléklapjaival, a Cegléd színeiben pompázó kék és sárga színű virágcsokorral, s ajándékcsomaggal érkező Hegedűs Ágota alpolgármester a szépen terített asztal mellett ülő családtagoktól azt kérdezte óvatosan: - Anna nénit nagyon megviseli a hőség, s ezért késik kicsit a 90. születésnapjára rendezett ünneplésről?

Az ünnepelttel az életéről és mindennapjairól beszélgettünk, s természetesen arról, hogy mi a titka a jó egészségének és vitalitásának.

A kedves idős hölgy az Öregszőlőben, egy Kámáni erdő melletti tanyában jött a világra, még 1925-ben. Édesapja vasutas volt, aki nyaranta aratni is elment, ahol nagy tiszteletben álló bandagazda volt. Anna néni a Budai úti iskolában tanulta a betűvetést. Ám hiába volt jeles tanuló, mert amikor tizenegy esztendős lett, váratlanul meghalt a fiatal édesanyja s neki otthon kellett maradni a két öccse mellett. Akadt dolga bőséggel a nagy kertben, meg a két hold szőlőben, gyümölcsösben. Mégis örömteli mosollyal emlékszik ezekre az évekre, a következőképp.

- Jó életem volt gyermekkoromban. Mert volt egy tehenünk és mindig került tej, vaj és túró az asztalra. A zöldséges kertben és a szőlőben pedig megtermett a gyümölcs, a krumpli, a paprika és a paradicsom. Ráadásul minden évben vágtunk két disznót, így nem maradtunk híján a zsírnak, szalonnának, sonkának és jutott az asztalra kolbász is. Volt barackfánk, és szilvánk. Óvatosan, szárral szedtük a hamvas gyümölcsöt, amit a kereskedők nyomban vitték Pestre, a piacra.

Karácsonykor lesz 65 éve, hogy egy esős napon bekötötték a fejét. A mindent javítani tudó, dolgos, aranykezű férjének már volt egy kislánya és nemsokára megszületett két közös gyermekük is Anna és Judit. Az esküvő után a Sugár utcába költözött, és ízig-vérig újvárosi asszonnyá lett. Az új házban is jókora kertjük volt, a tyúkudvarban mindig kárált baromfi és persze télire felhizlaltak egy-egy malacot. Azt mondja, a párja csodálatos ember volt, aki a KÖZGÉP-nél dolgozott, mint lakatos és öntő. De otthon sem állt meg szinte soha a keze, mert szép bútorokat, de még hegedűt is készített s remekül festett. A méhészkedésbe a feleség természetesen besegített. A papa kedvelte a tekézést, még nyolcvan fölött is járt edzésre, versenyekre. Az egyik tekeviadalon, 86 esztendősen úgy érezte, hogy most nem jól gurul a golyó s elköszönt, mondván lepihen egy kicsit. Éppen a rendőrkapitánnyal kezelt, amikor összeesett és menten meghalt.

Anna nénire maradt a jókora kert és a majd’ hatvan család méh, amelyekkel még jó tizenöt esztendeig bíbelődött. Persze sok évig munkát is vállalt, a Zöldség- és Gyümölcsszárító Vállalat Szeszüzemében pálinkát palackozott. Megtudtam, hogy az egész család máig nagyon kedveli a mézet. A gazdasszony szerint a sok munka mellett a méznek köszönheti a jó egészségi állapotát, s még ma is mézzel issza a teát meg a feketekávét. Rendszeresen evett magas propolisz tartalmú méhpempőt, és azt rendszeresen testápoló krémbe is keverte, s ettől maradt ruganyos a bőre.

Ma már egyedül él a nagy házban, ahol mindent rendben tart és rendszeresen főz, mos, vasal, ahogyan csak kell, de a méhkaptárokat már eladta. Naprakész a világ- és a hazai politikában s nem telik el egyetlen napja sem, rejtvényfejtés nélkül. - Nagyon boldog és szép az életem, hiszen sohasem kellett megismernem az éhezést. S mindig szerettem családi körben mulatni, dalolni. Mindössze azt sajnálom, hogy ma már csak óvatosan ehetek a kedvenc marhapörköltből és a csoki torából. A három derék lánytól hat unokám, kilenc dédunokám és három ükunokám van. Nagyon szeretem a családomat, akik hetente többször is betoppannak hozzám - fejezte be a beszélgetést Anna néni.

Kőhalmi